Ingó világra...

 Ingó világra szült meg anyám.
Alattam a talaj, mint ravasz mocsár,
Úgy bugyog, s veszelyt.
Nem tudhatta még, a Nap majd merre ragyog,
S ma már azt mondta, pióca vagyok.

Nem tudhatta még, hogyan lesz, s meddig.
Tán hitte a Nagy Ősök bíztató szavát,
Mely minden nap fülében zúg,
Remélte, álmodta az új kor hajnalán,
Hogy én leszek majd a régi nagy Zalán.

Ma itt vagyok, hús és vér ember.
Így akarta édes jó anyám.
De megérte-e a sok fáradt jaj,
Ha hálám jele nem más, mint lét,
S ha az felfalja az övét ?