Hófúvásban

Száraz porhó vágódik az arcba,

s ha az ezernyi tűszúrás még kevés,

a fagy kése is bordádig hatol,

mint jól irányzott orgyilkos döfés;

elvakít a hó, levegőt se kapni,

legjobb lenne már az egészet feladni…

belátni, az élet tévedés!

De nem roskadhatsz mégsem le a hóra,

mint alomra az elfáradt barom…

a gyötrelmes zarándoklat végén,

ott túl a dombon, barátom,

rád vár a jutalom!