Ha meghalok...

Ha meghalok,
meghal velem az idő
objektíve és szubjektíve is.
ez a létező nincs
megszűnik. mert hiába
a sok-sok drága kincs,
megélt szerelem, agyamban
születő gondolatfüzér, esős napok,
virágszirom, törött tükör, képek,
szép volt-vasárnapok,
bogarak tánca, fénylő csillagok,
folyón fodrozódó holnap,
aranyként villanó jövő,
meghal velem objektíve
és szubjektíve is az egyetlen,
ami igazán enyém,
meghal velem az idő.
s hiába tűz, víz, s még sok-sok elem,
meghal velem, ami létezik,
ha már nem létezem.