NEKROLÓG EGY DIÓFÁÉRT

Hiányzol.

Ott áltál kortalan,

ősz végén

szürkén, lombtalan,

seszínű

panelházak közt,

szeretet-

szomjasan.

Hallottam

fűrésznek zaját,

test-törzsed

hulló robaját.

Alattad

az avar nyögte

búcsúzó

sóhaját.

Tegnap még

srácok öleltek,

zöld diót

ágadról vertek.

Csavargók

árnyas ölednek

hűsében

hevertek.

Keresnek!

Fekete rigók!

Madarak!

Fészket kutatók!

Csonthéjad

rejtett termését

csókolni

akarók.

Lehettél volna

tudás almafája,

Hippokratésznek

óriás platánja,

Tessedik akáca,

szerelmes Árgyélus

tölgyfa-koronája!

Lehettél volna!

Diófa voltál.

Most üres a helyed.

Fűrészpor takarja

haldokló gyökered.

Mi lesz majd belőled?

Koporsó vagy oltár?

Én köszönöm neked,

hogy diófa voltál