Hubay Miklós közel ötszáz színpadi művet alkotott: poeta doctusként jól ismeri a klasszikus és modern drámairodalmat és jártas a drámaelméletben is. „Az emberi tett hitelessége a modern színpadon” című milánói előadásában a maga hitét fogalmazza meg, a cselekvő hős lehetőségeit kutatja. Drámaírói habitusát a régi és az új, a hagyomány és modernség iránti kettős kötődés határozza meg: egyfelől a hagyomány modernizálása, másfelől a modern témák antikizálása jellemzi. Első darabjaiban a kiüresedett polgári életformát, a történelmi középosztály morális bomlását (Hősök nélkül) és a vidéki paraszti környezet tehetetlenségét (Egy magyar nyár) mutatta be. Késdobálók című drámája a második világháború után a változtatás reményével induló, bizakodó nemzedék kiábrándulását ábrázolja. Valóságos történetre (afféle mítoszi mag köré) épülő drámája, a Tüzet viszek a fiatal értelmiség válságát vizsgálja, a paraszti származású, tehetséges színész és urbánus orvos felesége hirtelen öngyilkosságának, szélesebb értelemben a nemzedék megtorpanásának okait kutatja. A hetvenes évektől Hubay Miklós fontos kifejezési formája a színpadi parabola: e művei időszerű politikai témákat öltöztetnek antik köntösbe.
Hubay legnagyobb sikerei közé tartozik a C’est la guerre című opera (zenéjét Petrovics Emil írta), melyet a nizzai operaház is bemutatott, és az első magyar musical, az Egy szerelem három éjszakája, amelyhez a verseket Vas István írta, a zenét Ránki György szerezte. Az 1961-ben bemutatott mű nosztalgikus, groteszk elemekkel átszőtt, a tragikumot lírával oldó történet a háborúban fiatalon megölt költőről (a főhős Radnóti Miklós sorsát és alakját látszik megeleveníteni) és szerelméről.
