Kaptam néhány fordítást (ötven darab Baudelaire–t), nézném meg, vajon milyennek tartom, ha már úgyis izgat a fordítás, mint kihívás. Rögtön hiányoltam, hogy a verseknek legalább a címe nem szerepel eredetiben — az egyszerűbb visszakereshetőség miatt —, hiszen a múlt hónapban láthattuk, a Puskin versnél, hogy két költő nem feltétlenül fordítja egyformán még a címet sem.Nos, a bőséges kínálatból kiválasztottam egy különlegesen szép, érdekes művet, az „Esti harmóniá”–t, elkészítettem a saját változatomat, és szokás szerint kerestem hozzá megoldást halhatatlan elődöktől is.Így néz ki a kapott fordítás…Baudelaire:Esti harmóniaLassan hull le az est, mint halotti lepelBecsukja kelyheit minden apró virágA csend ontja szerte megváltó illatátS telepszik a tájra nehéz lehelete.Becsukja kelyheit minden apró virágHalk hegedűszó hallik a holdon túlrólA csend ontja szerte megváltó illatátArany fényporban fürdik mélykék égboltHalk hegedűszó hallik a holdon is túlrólArany fényporban fürdik mélykék égboltEgy tört, magányos szív a semmibe sóhajtSírba száll a nap, míg kong egy toronyóraEgy tört, magányos szív a semmibe sóhajtOly szép az est, míg én oly magányos vagyokSírba száll a nap, míg kong egy toronyóraLelkem sötétjében csak emléked ragyog.Ford: Kántás Balázs
| ||||
